Nagyon sokszor hallom ezt a mondatot:
„A matekot nem lehet tanulni, érteni kell!”
Sőt! Ezt is:
” Nekem azért nem megy, mert nem értem!”
Ilyenkor mindig kicsit elgondolkozom. Vajon ez segélykiáltás, vagy megnyugtatás, önigazolás az illető részéről? Szerintem egy kicsit ez is, az is.
E mögött a kijelentés mögött „A matekot nem lehet tanulni, azt érteni kell!” kettős igazság lakozik.
Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy érteni kell, de hogy ne lehetne tanulni, azzal nem teljes mértékben. Mint már említettem, a matematika kis apró építőkövekből áll. Ezek együttesét ha elsajátítjuk, közelebb jutunk a megértéséhez is. Gondoljunk csak bele! Egy 7. osztályos, amikor azt mondja, hogy nem érti az algebrai kifejezéseket, mert nem tud megoldani egy összevonást és aztán behelyettesítéssel kiszámolni az értékét, nem biztos, hogy a hetedikes anyagot nem érti. Elképzelhető, hogy a pozitív és negatív számok összeadásával, vagy akár szorzásával van problémája. Amúgy ügyesen megoldja a feladatot, de ott megakad. Viszont mit mondd ilyenkor? Azt mondja, hogy nem értem. Lehet, hogy csak az a kis morzsa hiányzik, hogy plusz szorozva plusszal, az plusz.
Konkrétabban a következőre gondolok: akinek nem megy a szorzótábla, nem fogja érteni a kétjegyűvel való szorzást. Nem azért nem érti, mert a lépéseket nem látja át, hanem azért, mert az egyszerű egyjegyű szorzással van elakadva. Nem megy a szorzótábla. Ennek elsajátítása pedig tényleg csak azon múlik, hogy mint egy verset, megtanulta-e, vagy sem.
Tehát azt mondom, hogy bizonyos szinten igenis tanulható a matek, viszont nem is kell mindenkinek magas szinten tudnia. Nem akar mindenki atomfizikus lenni. Amit egy ember a mindennapi életben használ, amire azt mondjuk, hogy tanult és intelligens, annyit meg lehet tanulni a matematikából.
Az is igaz, hogy nem egyenlő mértékben vagyunk hadilábon a matek minden ágával. Van, akinek a számolásos rész megy nehezen, van, akinek a szerkesztések. Tény, hogy bizonyos adottságokkal, mint például a térlátás, nem mindenki van ellátva. Természetes, hiszen mindannyian más képességekkel rendelkezünk. Tehát igenis van olyan része a matematikának, ahol azok, akiknek van érzéke hozzá, sokkal könnyebben haladnak. Viszont ezeket a képességeket is lehet fejleszteni, a tanulást is lehet segíteni.
A matematikában is használhatók olyan eszközök, amik más tantárgyakban nagy segítségünkre voltak. Használhatjuk a kezünket, nem csak számlálásra, hanem a mértékegységekhez kézszorobánként. Kitalálhatunk kis versikéket, szavakat, dalokat, amivel könnyebben megjegyzünk összefüggéseket.
Egy ilyen például: (fonetikusan írva)
„A szor a az a négyzet, kisangyalom,
bé szer bé az bé négyzet, kisangyalom,
a kettőnek összege, Pitagorasz tétele, kisangyalom!”
Mindez a gyakorlatban:
Pitagorasz tétel
Saját versikéket is kreálhatunk, vagy írhatunk át egy kedvelt zeneszámot.
Van egy nagyon kedves történetem, amit mindig elmesélek, ha a hatodikosokkal megismerkedünk a tört számmal való osztással. Ez is segíthet a megjegyzésben!
A történet a következő:
Én is hatodikos voltam, mikor tanultuk a törttel való osztást. Gyakorló pedagógus tanította nekünk ezt, aki éppen az utolsó évében volt a főiskolán. Érdekesen adta elő az anyagot, kedveltük is őt. Amikor pedig feltette a kérdést, hogy mi is a következő lépés, az egyik osztálytársam lelkesen a következőt mondta:
Persze, hogy mindannyian megjegyeztük a reciprok érték nevét!
Az ilyen, és ehhez hasonló elszólások, ismeretlen szó ismerttel való helyettesítése is alkalmazható, csak vigyázni kell, hogy ez csak segítse és ne helyettesítse a fogalmat!
Ha érdekelnek ilyen praktikák, trükkök, meghívlak a Youtube csatornámra, ahol bemutatok neked pár ilyet. A március 29-én megjelenő videómban például a római számok sorrendjéhez kapcsolódóan osztok meg egy trükköt.
