Ti hogy készültök matekra?

A jól végzett munka alapja az alapos felkészülés. Ez alól a matek órára való felkészülés sem kivétel. Hol kezdődik ez?

Az órára való felkészülés már otthon elkezdődik. Ugye ismerős? Te is átnézted a gyermeked táskáját, amikor még alsós volt, hogy elrakott-e mindent, vagy hogy ki vannak-e faragva a ceruzái? Én bizony minden nap ellenőriztem, mégis előfordult, hogy péntek délután került elő a hétfői szendvicsmaradék a táska aljából!

Nade, kinek a dolga, hogy a gyerek felkészülten érkezzen az órára? Ez bizony jogos kérdés! Viszont kapásból jön is a válasz: természetesen a diáké. Mégis, mit takar a felkészülés? Megtanulta-e az előző óra anyagát? Akkor már felkészült? Sajnos ez még nem elég! Számtalanszor találkozom olyan esettel, amikor azt mondja a tanuló, hogy készült, mégsem tud velünk dolgozni órán, mert a tanóra első felében betelik a füzete, vagy kitörik a körző hegye és nem tud hegyet cserélni, mert nincs a tolltartójában.

Bizony, amig kisebb a gyermekünk, segítenünk kell abban, hogy minden felszerelése nála legyen és olyan állapotban, hogy használni tudja. Aztán ahogy növekszik, saját maga készítse össze a tanuláshoz szükséges dolgokat!

Ugyan ez van a tanulnivalóval is. Ebben hogy tudunk segíteni? Szeretnénk, ha a mi gyerekünk jól teljesítene, de mi is küzdöttünk vele. „Sosem mondta senki, hogy hogyan kellene matek órára készülni.” – hallom sokszor.

Ez nem ördöngösség, nézzük át a sarkalatos pontokat, hogy te is tudj segíteni gyermekednek!

Tehát a hatékony felkészülés lépései:

Minden felszerelést, ami kell az órára, bepakolok a táskámba.

            Tudom, tudom, ez nagyon triviálisan hangzik, de higgyétek el, nem az! Mert ritkán gondolunk arra, hogy megmutassuk a gyereknek, hogyan tud a körzőjében hegyet cserélni. Gondolunk rá, hogy már csak 1 lap van a füzetében, vagy van-e kisvonalzó a tolltartójában? Dehogy! Örülünk, hogy vele lehetünk! Viszont ha következetesen elsős kora óta ahhoz szoktatjuk, hogy minden rendben elő van készítve, akkor felsős korában ezt már elvárhatjuk tőle.

Órán aktívan részt veszek, figyelek.

            Ez egy nagyon fontos része a felkészülésnek, tanulásnak, hiszen nem elég, ha ott van az órán. Amikor a tanár elmondja az anyagot és valami nem tiszta, akkor egyből rá tud kérdezni. Fontos, hogy aktív legyen, hiszen ilyenkor az anyaghoz kapcsolódóan feladatokat is megoldanak közösen, vagy akár önállóan. Ha valamivel gond van, akkor ott egyből kiderül és a tanár tud segíteni. Ha nem érti a feladatot, akkor is bátran jelentkezzen, hogy megoldja, mert a nehéz lépéseken a pedagógus át tudja segíteni. Ilyenkor rögzül a legjobban a tudás. A tevékenységgel.

A házi feladatot mindig felírom és megoldom.

            Lényegesnek tartom, hogy a gyerekek a házi feladatot ne csak bejelöljék a könyvben vagy a munkafüzetben, hanem fel is írják egy házi feladat füzetbe, vagy noteszba. Tapasztaltam tanulószobákon, hogy hosszú percek telnek el azzal, hogy keresgetik a feladatot, aztán úgy kell kideríteni, valóságos nyomozást kell indítani a feladat után. Ennyi idő alatt lehet, hogy már meg is oldották volna! Legalább olyan vicces, aztán meg bosszantó a szituáció, mint mikor idősek feltolják a homlokukra az olvasószemüveget, aztán pedig keresik, hogy hova tették.

A hiányosságokat pótlom.

            Itt első sorban olyan hiányokra gondolok, amik akkor keletkeznek, amikor hiányzik valaki a suliból. Beteg volt, vagy szemüveget csináltatott, stb. A hiánypótlás viszont nem csak azt jelenti, hogy lemásolom, amit órán írtak, hanem meg kell próbálni megérteni, s ami nem világos, megjelölni, felírni és megkérdezni a tanártól.

Ha olyan hiányosságom van, amit nem tudok pótolni, kérek segítséget a társaimtól vagy a tanáromtól.

Sokszor nagyobb segítség tud lenni, ha az osztálytársak, barátok magyarázzák el azt, amit nem ért a gyerek. Nem azért, mert a tanár nem tudná ezt megtenni, vagy nem ér rá, hanem azért, mert a gyerekeknek hasonlóan jár az agyuk. Olyan természetesen magyarázzák, vezetik rá társukat a helyes megoldásra, amire mi felnőttek talán nem is gondolunk.

A szabályokat megtanulom.

A matek órán kicsit mást jelent a szabályok tanulása, mint más tárgyaknál. Ugyanis nem elég, hogy tudom a képletet, azt alkalmazni is kell. Akkor mondhatom rá, hogy tudom, ha már nem jelent gondot a használata. Nem csak felmondom, mint egy memoritert. Erről többet a következő cikkemben olvashattok majd.

Az előző órai feladatokat újra átnézem és megoldom.

            Mondhatjátok, hogy de miért jó, ha leírom még egyszer? Miben segít?

Ez itt a bökkenő! Nem csak leírom még egyszer, hanem megpróbálom egyedül megoldani. Felírom a feladatot és mintha új feladat lenne, elkezdem megoldani. Amikor megakadok, belepillantok a füzetembe és megnézem, hogyan is csináltuk órán. Ezzel rögzítem magamban a megoldás menetét.

Minden tanítványomnak igyekszem matek órán ezt átadni, de azt látom, hogy egy darabig próbálják így csinálni, de aztán mintha elfelejtenék. Ezért kellünk mi a gyerekeink mellé. Emlékeztessük őket! Ezek a lépések nem csak a matematikában segítenek, hanem adaptálhatók a többi tantárgyra is.

Hasznos információkat osztok meg veletek a Facebook oldalamon is és szívesen látlak benneteket a YouTube-on!

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com