Fél gyermeked a matektól?

A matektól való félelem sok kisgyermek rémálma. Ennek oka sokféle lehet. A legrosszabb, mikor nem is beszél róla a gyermek, csak azt tapasztalja a szülő, hogy valami miatt nem sikerülnek jól a dolgozatok, pedig otthon még ment.

Valami nem sikerül, magát okolja, aztán nem mer kérdezni. Ha nem kérdez, a probléma megmarad, egy homályos pont marad az alapokban és erre nem lehet építkezni. Pedig a matek már csak ilyen! Ha van egy kimaradt pici részlet, ami nincs a helyén, a következő ismeretnél már használni kellene, de mivel az sem volt tiszta, még nagyobb hiányosság keletkezik, ami folyton csak nő.

Mi történik ilyenkor? Nézzük, miket tapasztalhatunk.

Kap egy rossz jegyet. Nem érti. Rosszul magyaráz a tanár, egy kukkot sem ért belőle. Kevés az idő, pedig már majdnem megértette. Nagyon sokat követelnek. Megint rosszul sikerül a dolgozat. Már a gyerkőc sem akar bemenni órára, sőt, azon a napon, mikor matek van, nem akar iskolába menni. Egyre nehezebbnek érzi a feladatokat és elkönyveli, hogy neki nem megy.

Pedig azt mondom, hogy mindenki képes elsajátítani a matematikát. De milyen szinten is van erre szükség? Nem azt mondom, hogy mindenki 5-ösre képes elsajátítani mindent, de nem is kell mindenkinek magas szinten tudni. Azt kell elfogadni, hogy mindenki jó valamiben. Lehet, hogy a te gyermeked úgy szavalja a verseket, mintha ő lenne maga a költő. Az is előfordulhat, hogy profi úszó, vagy olyan élethűen tud lerajzolni egy virágot, mintha fényképezted volna. Albert Einstein nagyon jól fogalmazta meg ennek lényegét: „Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélünk meg hogy milyen jól tud fára mászni, egész életét úgy fogja leélni, hogy ostobának hiszi magát.”

A matek félelmet kelt. A gyerek frusztrált, rossz kedvű lesz. Nem akar nekilátni a házinak, mert nem akar kudarcot, küszködést. Ha nem kezdünk valamit ezzel a félelemmel, tartóssá, görcsössé, teljesítmény rombolóvá válik. Neked pedig megromlik a kapcsolatod a gyerkőccel, mert te vagy az, aki meg akarja vele csináltatni bármi áron azt a fránya matekházit. Persze, mert a szülőin nem akarod hallgatni, hogy megint nem volt leckéje. Vagy azért, mert szeretnéd, ha tudná, jó jegyei lennének és jó sulit tudna választani.

Ok, rendben, de hogy segítsünk neki?

Gyakoroljunk többet? Gondolom, ezen már túl vagytok és nem vezetett sehova, csak elmérgesedett a helyzet. Igazából a matekhoz való hozzáállással tudnánk kezdeni, de ez tűnik a legnehezebbnek. Hiszen gyűlöli!

Több lépésen kell keresztül menni, mire ez megváltozik. Sajnos mire a gyerekeknél ez a probléma felmerül, már nagyon nem bírja még az említését sem ennek a tantárgynak. Pedig beszélni, sőt, beszélgetni kell róla. Meg kell mutatni, mennyi mindenre fogja majd használni ezt a tudást. Lehetőleg olyannal kezdjünk, amiben hamar sikerélménye van. Persze nem dedós dologgal, hiszen komoly kisfelnőttel beszélünk!

Keressük meg a probléma gyökerét! Egy adott feladatnál bontsuk apró részletekre, hogy kiderüljön, hol akad el a megoldás menete. Ez azért kell, mert mint előbb is említettem a sok kis építőkocka egymásra épüléséből lesz a tudás. Ha megtaláljuk a hiba okát, kijavítjuk, arra ráépítjük a következő kis elemet, végül azt vesszük észre, hogy megoldódott a probléma.

Először csak kisebb dolgokra koncentráljunk. Ha az apróbb dolog sikerül többször, dicsérjük meg érte. Sok kicsi lépésből jön majd a nagy. Mire az apróbb dolgokból összeáll egy egész, már sikerélménye viszi tovább a gyakorlásban. Először csak egy-egy lépés sikerül egyedül, aztán már megoldja ügyesen a feladatot és jönnek a jobb jegyek is. Nagy kitartást igényel ez a folyamat gyerektől és szülőtől egyaránt.

Biztosan sok küszködésbe kerül majd, de a siránkozás nem segít. Attól még a probléma nem szűnik meg. Ha sikerül elérnünk, hogy a gyerkőc kihívásként tekintsen a félelem legyőzésére, ha elérjük, hogy szembe akarjon szállni vele, már csak rajtunk múlik, hogy a lépéseit segítsük, mint mikor járni tanult.

Mindezek közben ne felejtsük el, hogy a gyerek, az gyerek. Nem gép, aki tervezett ütemben és időre végrehajtja a műveleteket. Nem felnőtt, aki tudatosan végzi feladatait. Igaz, hogy az iskolában alapozzák meg a jövőjüket azzal, hogy milyen eredménnyel végeznek, de számukra ez még végzős korukban sem tervszerű, tisztelet a kivételnek. Ők játszani szeretnek. Hiszen gyerekek! Belegondoltál már, hogy a kis elsős jobb esetben is csak 7 éve jött a világra? 5-es korában is csak 10 éves! A játék a lételeme. Valljuk be, mi felnőttek is néha megengedjük magunknak, hogy áldozzunk némi időt ilyen időtöltésre! Akkor hogyne tenné ezt a gyerek! Amikor még a 3 éves kort sem érte el, nem vetted el tőle a játékot, igaz? Azt mondtad, azzal tanul. Megismeri a formákat, színeket, a felületek érdességét megtapasztalja. Akkor most, hogy mindössze 7 évvel idősebb hogyne szeretne még játszani! Ezt a javunkra fordíthatjuk, hogy közelebb hozzuk hozzá a matekot.

Váltsunk mértékegységet például folyadék (kedvenc itala) segítségével az űrtartalom mérésére! Mérjünk meg mérleggel különböző tárgyakat és állítsuk növekvő sorrendbe a tömegük szerint! Fedjünk le kis logikai lapokkal tárgyak felszínét versenyezve, melyiket tudjuk több lapból lefedni! Vágjunk szét például müzlis dobozt, hogy megnézzük, milyen alakzatot kapunk kiterítve! A lego határtalan lehetősége a gyakorlásnak. A törteket nagyon jól lehet vele gyakorolni.

A lehetőségeinknek csak a képzeletünk szab határt. Amivel szeret játszani a gyermek, mindent felhasználhatunk ilyen célra. Arra bíztatlak benneteket, hogy keressétek a lehetőségeket.

De ne feledjétek Einstein szavait! Tehát, ha a gyereked hal, ne várd el tőle, hogy fára másszon!

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com