Rossz géneket örököltem?

/ július 8, 2021/ Uncategorized/ 0 comments

Benned is felmerült már, hogy azért nem megy úgy a matek, mert a szüleid is mondták, hogy ők sem voltak jók matekból? Előfordult, hogy te is mondtad gyermekednek, hogy „rossz géneket örököltem”? Vagy gyermeked mondta egy-egy unszolásodra, hogy hagyd már békén, hiszen neked sem ment?

Sajnos ezek a gondolatok elég gyakran felmerülnek. Van olyan tanítványom, aki elmondja saját magáról, hogy neki azért nem megy, mert a családban senkinek sem ment. Aztán mikor valami mégis sikerül, vagy egy jobb jegyet szerez, a véletlennek tudja be, pedig ő volt az, aki megdolgozott érte. Még akkor is tagadja magában, hogy erre ő volt képes. Csupán a jószerencséjének tulajdonítja.

Legyünk őszinték, a genetikának van köze hozzá, de mindenki fejleszthető bizonyos szintig! Mit tehetünk annak érdekében, hogy gyermekünknek ne kelljen ilyen lehangoló, egy életre meghatározó élményt átélnie?

Mit tehetünk?

  1. Saját magunkban kell kicsit helyre rakni ezt az egészet. Ne fogjunk mindent a genetikára, ne mondjuk egyből: „rossz géneket örököltem”!
  2. Ha így is gondoljuk, ne mondjuk a gyermekünknek. Nem azt mondom, hogy titkoljuk el, hogy nem voltunk a toppon matekból, de ne nyomjuk rá, hogy „nem csoda hogy nem megy neked, nekem sem ment”. Csak csendben megjegyzem, hogy ezt számtalanszor hallom szülőktől!
  3. Hagyjuk felfedezni a gyermeket! Gondolom senki nem állt neki annak idején a gyerek lábait egymás után rakosgatni, hogy megmutassa, hogyan kell járni! Rájött a gyerkőc magától. A matekkal is ez a helyzet. Megtalálja a saját útját és eszközeit ahhoz, hogy boldoguljon. Ha nagyon nem megy, úgyis segítséget fog kérni.
  4. Támogassuk az útján, dicsérjük meg az elért eredményt! A szeretteinktől kapott dicséret nagyon sokat ér. Az elvárásokat először tőlünk kapja gyermekünk, ezért az elismerést is tőlünk várja. Ha nem tesszük magasra a mércét, csak mindig egy kicsit feljebb, mint amit már elért, nem lövünk mellé. Viszont ha a mérce magasabb, mint amit el tud érni, többszöri sikertelen próbálkozás után tereljük más irányba, amiben talán sikeresebb lehet! Nem érte el a kitűzött magas célt? Be kell látni, hogy vannak korlátaink. Küzdeni kell, de ami meghaladja a képességeinket, vagy lehetőségeinket, azt el kell engedni. Ez az élet minden területén így van. Ez is a tanulás része, nem is olyan könnyű része! Nem lehet mindenki matek zseni, kell lenni valakinek, aki gyönyörű verseket ír, aranyat szerez az olimpián, vagy szuper házakat épít.

Hol vesszük hasznát?

Meg kell mutatnunk gyermekünknek azt is, hogy nem történik tragédia, ha matematikából nem kitűnő, de még csak nem is 4-es. Számtalan embert ismerek, aki nem volt 4 – 5-ös matekból, de szuper logikája van. Az érdemjegy amúgy is csak egy iránymutató, nem mindig tudja megmutatni a képességeket. Az jobb érdemjegyet el lehet érni szorgalommal is. Viszont 3-as jegyet kaphat az is, aki logikusan gondolkozik. A matematika tanulása során algoritmusokat is tanulunk. Ezek a lépéssorozatok, amelyeket egy-egy probléma megoldására tanultunk, az életünk különböző területein segítenek bennünket. Nem csak kifejezetten a matematikában használjuk őket.

Nézzünk egy példát! Pistike (folyton ő a példa, de már megszoktuk… 😀 ) 3-as tanuló volt a suliban. Nagyon szeretett gépeket szétszedni, összerakni kicsi korától fogva. Felcseperedve autószerelő vált belőle.

Mi köze ennek a matekhoz? – kérdezhetnétek. A matematikában nagyon sokszor alkalmazzuk azt az eljárás sorozatot, amit Pistike használt. Szétszed, majd összerak. Esetleg olyan sorrendben rakja le az alkatrészeket, amilyen sorrendben eltávolította. Mit is csinál, a matematika nyelvén? Analizál, absztrahál, …, tehát szétszedi apró darabjaira, megvizsgálja, összefüggést keres, amikor megtalálja a hibát, kicseréli, újra összerakja.

Összegzés:

A matematika tudásunk nem kifejezetten attól függ, hogy „rossz géneket örököltem” vagy sem. Sokat számít, hogy milyen a hozzáállásunk, milyen gondolatok vannak a fejünkben ezzel kapcsolatban. Ha az iskolában nem is voltak jók a jegyeink, attól még fejlődhettek olyan képességeink, amiknek nagy hasznát vesszük a felnőtt életünkben. Sőt, az is elképzelhető, hogy felnőttként jövünk rá, hogy amit iskolában tanultunk, nem is akkora ördöngösség. Vagy éppen felnőtt korunkban világosodik meg bennünk, amit a tanár nem tudott a fejünkbe verni, mégis emlékszünk rá!

Gyermekeinknek is adjuk meg a felfedezés örömét! Ha maguk találnak rá a megoldás menetére, jobban megjegyzik azt. Ha segítség kell, mindig ott vagyunk nekik, tudnak hozzánk fordulni.

Ha gondolod, annak érdekében, hogy tudd, hol tart most gyermeked, az alapműveletekre fókuszálva (mivel ezekre van legtöbbször szükségünk és szinte minden területén a matematikának), készítettem egy ingyenes tudásfelmérő tesztet. Ha erre a TESZT feliratra kattintasz, tudod kérni email-ben. A javítás után az eredményt is email-ben küldöm neked. Ez a teszt arra is jó, hogy meggyőződj arról, hogy az alapműveletek terén nincs gond.

Szeretettel várlak a közösségemben a Facebookon és látogass el a YouTube csatornámra hasznos tippekért!

Share this Post

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .